Te és én elhatározhatjuk-e, hogy találkozzunk álmunkban?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Ez a kérdés egy olyan szituációt idéz, ami nyugodtan nevezhető bizarrnak. Kivitelezéséhez pedig szükség van a világnézetünk teljes átformálására, át kell gondolnunk, hogy kik vagyunk és mit is jelent tulajdonképpen a tudatunk. Megválaszolása pedig jelenlegi orvosi és pszichológiai tudásunk határait feszegeti, és egy kolumbuszi utazást kíván az új lehetőségek és tapasztalások földjére.
Egy June nevű hölgy a következőket mesélte pszichológusának:
- "Szörnyű dolgot álmodtam múlt éjjel, és nagyon valóságosnak tűnt. A nővérem a falnak lökött és leszúrt egy ollóval."
Később az említett nővér telefonált neki és elmondta, hogy borzasztó álma volt: a húgát a falhoz lökte és leszúrta egy ollóval.
A benne lévő agresszió ellenére ez az álom jó példája annak hogyan álmodhatja egyszerre két ember ugyanazt. Az ilyenek előfordulása aligha nevezhető véletlennek.
Celia Green tanulmányozta ezt a területet 1958 és 1960 között, amikor a Cambridge-ben lévő Trinity College pszichológiai kutatóintézetének munkatársa volt. Álmok értelmezése című könyvében leír egy történetet, amit Oliver Fox nevű páciense mesélt el:
"Az éjszakát két barátommal, Slade-del és Elkingtonnal töltöttem, és beszélgetésünk témája az álmokra terelődött. Elbúcsúzás előtt megbeszéltük, hogy ha lehetséges, álmunkban találkozunk Southamptonban. Én álmomban ott is voltam Elkingtonnal, de Slade nem volt jelen. Mindketten tudtuk, hogy csak álmodunk és Slade hiányzásáról beszélgettünk. Az álom azonban nagyon gyorsan véget ért. Másnap semmit sem mondtam Elkingtonnak erről, de megkérdeztem ő álmodott-e valamit.
- Igen, álmomban ketten ott voltunk Southamptonban, de Slade hiányzott. Épp csak annyi időnk volt, hogy köszönjünk egymásnak és megjegyezzük, hogy eggyel kevesebben vagyunk jelen - mondta Elkington. Miután megkérdeztük Slade-et, ő elmondta, hogy aznap éjjel nem álmodott semmit, valószínűleg ezért nem volt jelen az álombéli találkozón."
Fox azt is elmondta, hogy mások szerint azért álmodta ezt, mert erősen koncentrált rá. Ebben az az érdekes, hogy ha a koncentrálás volt a találkozás kulcsa, és mindhárman ezt tették, akkor miért nem volt ott Slade? És ketten miért álmodták ugyanazt, vagyis miért hiányzott mindkettőjük álmából a harmadik társ?
Álom telepátiás tapasztalatok
1962-ben Dr. Montague Ullman felépített egy álmokat kutató laboratóriumot, amiben a Fox-éhoz hasonló álmok valóságtartalmát kutathatta. A Maimonides Medical Centre Psziciátriai Osztályán felépített laborban Dr. Stanley Krippner segítségével a telepátiás álmok okait keresték. A legtöbb kísérlet úgy zajlott, hogy volt egy ébren lévő "küldő", aki egy véletlenszerűen kiválasztott fényképre vagy festményre koncentrált, miközben a "befogadó" álmodott. Egy ilyen kísérletben Dr. Robert Van de Castle volt a "fogadó" és a következőkről számolt be: "Úgy tűnt, hogy néhány ajtón belépve három ember elé jutottam. Előttem álltak, egymástól egyenlő távolságra. Rövid ujjú kék inget és svájcisapkát viseltek. Kemény legényeknek tűntek." A kísérletben a kép amire koncentrált a "küldő" egy festmény volt, ami három férfit ábrázolt, az egyiknek a lábfeje be volt kötve rongyokkal, a kép címe pedig ez volt: Egy íjász és barátai. Ullman kísérleteiben a tudomány keretein belül sikerült eljutni arra a felismerésre, hogy az álom telepátia egy megfigyelhető jelenség, amelynek teljes feltárása még sok kutatást igényel. Mind Fox, mind Ullman példája igazolja, hogy igenis lehetséges dolog a találkozás és az információk küldése álmokban.
Álmomban kiléptem a testemből
Számos tudós kutatja az álmokat munkája során, főként az emberek álmaival és a belső személyiségével foglalkoznak, de van egy szűk csoport amely kifejezetten az álombéli találkozások témakörét vizsgálja. Egyikőjük, Tony Crisp, a következőkről számolt be: "A téma kutatásának kezdetén Németországban éltem, és volt egy élményem, amelynek során szó szerint kiléptem a testemből álmomban, és a Londonban élő anyám előtt álltam. Úgy éreztem nagyon is ébren vagyok és teljesen másként tapasztaltam meg a világot mint máskor álmomban. Képes voltam alaposan megfigyelni a szobát amelyben álltam. Anyám egyedül volt ott, egy fotelben ült, és éppen kötött. A kutyánk a kandallóval szemben feküdt a földön a nappaliban. Próbáltam szólni anyámhoz, de akármilyen hangos voltam, nem tudtam felhívni figyelmét a jelenlétemre. A kutya viszont észrevett, és elkezdett lelkesen ugatni és ugrándozni körülöttem. Később derült ki, hogy aznap este anyám csakugyan egyedül volt otthon és kötött, és a kutya valami érthetetlen okból tényleg elkezdett ugatni és ugrándozni a nappaliban."
Intimitás és találkozás az álmokban
Tony Crisp és felesége ilyen és még néhány hasonló élmény hatására kezdett kísérleteket végezni az álombéli találkozásokkal kapcsolatban. Az volt a sejtésük, hogy tényleg kivitelezhető valamiféle találkozás az álmokban. Ismerték az álmok szimbolikus jelentését, és jól tudták, hogy nem feltétlenül jelent találkozást az, ha álmunkban látunk valakit. Mindenképp rá akartak jönni hogy mennyi a korábbi tapasztalataik valóságtartalma és hogy ezek a dolgok használhatóak-e a mindennapi életünk során is.
Kezdetben egymáson kísérleteztek. Első éjszaka mindketten a másikról álmodtak. A következőről számolt be Tony Crisp: "Általában Hyone álmodik gyakrabban rólam, és én ritkábban álmodok róla. Mindkét álom apró, de annál fontosabb érzésekről szólt. Olyanokról, amik a mindennapi életünk során kisebb akadályként állnak a kapcsolatunk útjában:
Én álmomban egy nehéz szekrényt cipeltem a hátamon. Ez a szekrény még az előző feleségemmel közös lakás hálószobájában állt. Álmomban pedig Hyone megkért, hogy vigyem azt el onnan. Volt ebben az álomban valami kis sugallmazás arról, hogy még mindig őrzök magamban érzéseket az előző házasságomból - hiszen ott volt az a régi szekrény, és Hyone megkért, hogy kezdjek vele valamit. Az ilyen régi, el nem múlt érzések az új házasságom útjában álltak, nehezítették a kapcsolatunk elmélyülését Hyone-nal.
Ő álmában gyapjúból szőtt valamit. Ehhez azt a gondolatot társította, hogy kezdenie kell valamit a kreativitásával. Arra jött rá, hogy megérezte azt a régóta hiányzó kifejezőkészséget, amely addig hiányzott a kapcsolatunkból."
Az egymás utáni kísérletek módszere megegyezett. A kísérletek előtt úgy gondolták, hogy az álmok tartalma felfoghatatlan lesz, ez még sem így volt. Habár sokszor nem azokat az eredményeket kapták, amikre számítottak, azért így is fantasztikus dolgokat tapasztaltak meg.
Mit szólnak ehhez a szakemberek?
A további kutatás érdekében elhatározták, hogy egy professzionális, hivatásos pszichológusokból álló kutatócsoporthoz fognak csatlakozni, amely a Poseidia Institute-hoz tartozott. A kutatásban résztvevő szakemberek az Egyesült Államok és Európa különböző részein éltek, de a távolság nem számított. Az intézettől minden hónapban új feladatot kaptak. Tony Crisp és csoportja viszonylag lassú ütemben haladt, és közösen megállapított célokat tűzött ki maga elé. Jó darabig senki nem ütötte meg a főnyereményt felfedezéseivel. A kutatás előtt szinte egyikük sem ismerte a másikat, így a tagok álmai látszólag véletlenszerűek voltak vagy csak alig volt közük az elérendő célhoz, amit az álomban meg szerettek volna valósítani. Néhányuk esetében azért volt kézzelfogható kapcsolat a kutatási témák és az álmok témái között, és voltak akiknek pedig intim dolgokról szóltak az álmaik.
Tony Crisp csoportjában egy idő után már kialakultak a személyes kapcsolatok, és addigra már egyre több álom kapcsolódott a kitűzött célokhoz. Következzen két beszámoló ennek illusztrálására:
"Lépcsőkön lépkedtem le egy szuterén lakás felé, hogy találkozzak a többiekkel. A lépcsők aljában egy pszichiáter dolgozott. Egy emberrel foglalkozott, akit láthatóan zavart, hogy a személyes dolgait meg kell osztania a többiekkel. Csatlakoztam hát a csoporthoz annak biztos tudatában, hogy én is meg tudok osztani velük pár dolgot."
A következő egy álombéli találkozó volt:
"Egy szobában sétáltam be álmomban, ahol a többiekkel akartam találkozni. Bent emberek beszélgettek, és azt mondták, hogy a következő szobában vannak akiket keresek. Belépve megláttam őket. Matracokon feküdtek, és két három ember kivételével aludtak. Hegyes süveget viseltek, mint a tibeti lámák. Megértettem, hogy ez azt jelenti ők álmukban is képesek éberek maradni. Elkezdtünk beszélgetni, majd felkeltettük a többieket is."
Irányított álmok
A cikk elején említett Oliver Fox álma is kontrollált, irányított álom volt, de neki van egy szokatlan képessége ezen a területen. A kísérleti álmok nem voltak annyira irányítottak, és annyira ellenőrizhetők, de bárki által kipróbálhatók voltak, nem kellett hozzájuk különösebb adottság. Itt kell megjegyezni két fontos dolgot: először is érdekes, hogy milyen sok álom kapcsolódott közvetlenül a kitűzött célhoz, amiről álmodni szerettünk volna; másodszor pedig az az érdekes, hogy sok általános téma kapcsolódott a intim témákhoz.
Tony Crisp és csapata a lezajlott kísérletek összegzéseként azt állapították meg, hogy néhányuk esetében az álmok leginkább a kapcsolataikkal voltak összefüggésben. Például szexpartnerek, üzlettel- munkával kapcsolatos ismerősök. Az álmok pedig apró, de annál fontosabb érzelmeket, sérelmeket és viselkedéseket tartalmaztak, amik a nagyobb összetartó erő akadályát képezték. Ebből azt sejtették, hogy tudatalattink a fontos, de sokszor elsikkadó részletekre próbálja felhívni a figyelmünket, amik a fajfenntartással, és az együttes erőfeszítéseken alapuló az önfenntartással és különféle céljainkkal kapcsolatosak. Tudattalan részünk tehát nem csak életünk olyan alapvető folyamatait irányítja, mint a család és az együttélés, hanem a társadalom különböző csoportjai közötti súrlódások okai is itt keresendők.
Végül Tony Crisp a következőket állapította meg:
"Például ha álmomban anyámmal találkozom, az általában sokkal intenzívebb és mélyebb nyomot hagy, mintha mással találkoznék az irányított álmodás során. Egyébként is igaz, hogy könnyebben "összejön" az álombéli találkozás olyanokkal, akiket ismerünk, vagy együtt dolgozunk velük.
Ha valaki javítani szeretne a házasságán, vagy egy csoport jobban szeretne együtt dolgozni, akkor az irányított álmok segítségével megtalálhatja a megoldást ezekre a problémákra."
Hogyan zajlanak az álombéli találkozások?
Úgy kell elképzelni, hogy egy döntést hozunk alvás előtt arról, hogy valakivel találkozni szeretnénk. Mintha feljegyeznénk a dolgot a fejünkbe vagy a határidőnaplónkba, nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki. Ezután nyugovóra térünk, és a többi már magától jön. Sokkal hatékonyabban működik a dolog, ha kapcsolatban vagyunk az adott emberrel. Ilyenkor mindig vannak olyan tényezők, amelyeken javítva jobbá tehetjük életünket, javíthatjuk emberi kapcsolatainkat.
